Blazsó Marci blogja

Az ebike kupával egy időben Kolozsváron került megrendezésre a kolozsvári “Bükk maraton” Ha jól tudom Kertész Levi barátom most debütált MTB Maraton rendezésben , de nem aggódtam, mert ő már szervezett, meg segített szervezni már több versenyen is és megvolt a GPS trac file is a maraton honlapján, amit feltöltöttem a Garminra. (Vész esetére) A kijelöléssel nem is volt gond, csak egy picit az elején, a városhoz közel több ember járkál és nagyobb is az esély hogy a vandálok eltüntetik a jeleket. De szerencsére több helyen a rossz irány is jelőlve volt X-el így be volt biztosítva minden.

A román élvonalból páran egy másik versenyen voltak, így nagyobb esélyem volt megnyerni a verseny …de azért nyerni soha nem gyalog galopp. Az izgalmat fokozta, hogy az utolsó pár km-ben volt egy lassú defektem, és már nem nagyon volt nyomás a gumiban. Szóval leteszteltem a FORCE-osoktól kapott patronos rendszert. Gyorsan utána töltöttem egy kis CO-t és már robogtam is a cél felé. Nagyon megkönnyebbültem amikor elsőnek haladtam át a célkapun. Ismeretlen pályán versenyezni, idegen országban egyedül, mindig extra feszültség, de minden rendben zajlott! A pálya nagyon gyors és élvezetes volt! Szuper volt rajta bringázni!

Külön öröm, hogy Kovács Zsolti aradi tanítványom harmadik lett a rövid távon és Eti is képes volt megszerelni és végigmenni kihasadt külsővel is.

Pontosan ennyi napot töltöttem az új bringámon, és idén terepen is, mire eljött az első bevetés (verseny) ideje!  Rögtön egy C1-es versenybe csöppentem Kolozsvár mellett. CSütörtökön már bejártam a pályát, hogy szokjam egy kicsit a talajt és a beállításokat is. Pénteken is kimentünk Etelével az erdélyi tanítványommal, de észrevettem hogy kezd elfogyni a fékutam a hátsó fékkarnál, így legurultunk az ottani Speckós boltba, ahol a légtelenítés közben kiderült, hogy az XX World Cup fékkarban teljesen szétment a tömítés. Szép nagy gumifoszlányok távoztak a fékfolyadékkal. Az egyik boltos srác kölcsön adta az ő hátsó fékét, amiért nem győzök hálálkodni. Nagyon segítőkész volt mindenki. A szervizelés közben hoztak egy horgásszéket, leültettek és Speckós videókat nézhettem a szerviz fölötti monitoron. Délután volt mire kész lett. Elrohantunk a KFC-be gyors’kajálni, aztán nevezé,s és még volt egy körre időm végigmenni a pályán, hogy minden működik -e.

A verseny napjára kicsit saras lett a pálya, így a legmeredekebb részeken kicsit csúszott a szárazra tervezett Renegade gumi hátul, de gyorsan szikkadt a talaj, később a gumi hátránya előnybe fordult, mert az apró mintákat nem fogta annyira a sár. Meg is előztem a harmadik kör végénél Szilárdot és Juhász Zsoltit, akik, úgy tűnt, hogy inkább egymással voltak elfoglalva mint a versennyel. Majdnem egy kört mentünk együtt, amikor az egyik emelkedőn elszakadt a láncom.

(Soha nem történt ilyen velem a 18év versenyzés alatt, de ez a könnyitett KMC kritikán aluli, mert már az első terepezésnél is elszakadt egyszer és második edzésnél meg megcsavarodott és megszorult, pedig egyszerre 2-nél nem váltok többet,felfele…) Lusta voltam (anyagilag) lecserélni Sramra vagy Shimanora, pedig mondtam is a tesztnapon, hogy ez lesz az egyetlen amitől sürgősen megszabadulok. hát így jártam!

Fél kör futás a technikai zónáig, ott Tibiék segítettek összekötő szemet találni (ami 2szer majdnem elveszett az avarban) összeraktuk aztán nyomás! Az utolsó 2 körben, még visszaelőztem 4-5 versenyzőt és bejöttem a kilencedik helyen. Nem voltam nagyon elkenődve, mert jó gyors egyenletes köröket mentem és az utolsó kettő volt a leggyorsabb, mind 16:30 körüli volt, kivéve a “láncszakadásos” 4. kört ami 21perc fölött volt jóval. A bringa is szuper volt, nagyon imádom, hogy nem kell a lock-outtal törődni, minden magától működik! Könnyű, gyors, erős bicaj!  …a lánc meg le lesz cserélve.

Úgy alakult a programom, hogy nem tudok személyesen ott lenni a hétvégi Bike expo-n. Egy jó hírrel azonban szolgálhatok!

A 2012-es bicajom ki lesz állítva a Specialized standon!

Megelőzhettek, abban, hogy személyesen is láthatjátok a 2012-es bringámat, amivel az idei szezonban fogok versenyezni. Magyarországon nem minden nap látható 10 000USD értékű bringa! (…és nem mindennapi lesz vele versenyezni)

Aki velem akar találkozni és dumálni a bringákról, versenyekről…vagy ki akarja Próbálni a Specialized gépeket, azok megtehetik Márc. 30-31.-én Szilvásváradon, vagy Ápr. 14-15.-én Veszprémben a tesztnapokon.

2011-es év végével elkezdtem, a teljesítmény diagnosztikai méréseket!

A legpontosabb, gyakorlatorientált, mérési eredményeket szeretném biztosítani, bringásoknak, triatlonistáknak, edzettjeimnek és állóképességi sportolóknak ezzel a lehetőséggel. A laktát teszthez rendelkezésre álló eszközökkel, lehetőségem van a mérési pontatlanságok döntő részét, kiküszöbölni és korrigálni. Több fajta tesztel kerültem kapcsolatba, válogatottságom ideje alatt, de sokszor találkoztam azzal a problémával, hogy a kellő körültekintés nélkül végeztették (pl. beteg fertőzésben szenvedő emberen) vagy nem tükrözte megfelelően a fejlődésemet, vagy egyszerűen annyira más protokol volt, hogy nem tudtam beépíteni az eredményeket a bringás felkészülésembe.  Hosszú napok tesztelése, és a begyűjtött adatok tanulmányozása, függvényanalízise után, sikerült feltárni pár igen jelentős hibaforrást!!!

Biztos van olyan az olvasók között is aki találkozott már olyan bringással, akiknek terheléses teszten “felmért képessége” egyáltalán nem tükrözte a valós teljesítményét. (itt nem csak a maximális teljesítményekre gondolok) Vagy sokkal jobb eredményt hozott a teszt, vagy rosszabbat, mint mondjuk azonos képességű bringás társunkét. Sokan ezért el is távolodtak az ilyen laborvizsgálatoktól. Helytelenül!!! A következő cikkemben mindenki megtudhatja mik ezek az okok és hogy sikerült kiküszöbölni nagy részüket.

2011-es versenyszezonom, a legsikeresebb volt a szerzett érmek számát tekintve és azt is figyelembe véve, hogy ebben az évben én futottam a legrövidebb időt a 10 éve azonos pályán megrendezett Szilvásvárad maratonon. A 10 év alatt ugyan volt 3-4 év amikor sár volt és lassú volt a pálya de többségében ugyanolyan volt mint ebben az évben. Ez  az eredmény nem csak az én fejlődésemet jelzi, hanem az egész magyar mountainbike sport előrehaladását, figyelembe véve, hogy csak nagyon kis mértékben javultam a többi itthoni versenyzőhöz képest.

Az év érdekessége:

Most nyertem először UCI kategóriás XCO versenyt külföldön

Idén indultam és nyertem először több napos mountainbike versenyen

A 2011-es év a számok tükrében:

- 13 nyert futam

- 20 befejezett verseny

- 0 feladott verseny

- 28 edzőtáborban töltött nap

- 65 óra edzés havi átlagban

-1500km terepen

-20,000km országúton

- 36 minimum pulzus

- 187 maximum pulzus…

Köszönöm: Családomnak az  áldozatokat, Krissznek, KisB.nek Gézának a THM szervezést, Lacinak és Szabinak a High5-ot, B.T.SZ.-nek a repjegyet, Specialized-nek a bicajt, szegedi bringásboltoknak a kedvezményeket, Levinek a szállást és a média megjelenést, és az összes bringás barátomnak, tanítványomnak a bizalmat.

Tóth Andris egymás után már a harmadik versenyét nyeri a Supercross sorozatban, meghazuttolva azt, hogy munka és tanulás mellett képes így teljesíteni! Minden elismerésem, a szorgalma iránt, hogy tudja teljesíteni az előírt edzéseket!

Nem az 56-os forradalom, évfordulója adta az alkalmat a különleges címnek! Aktualitása abban rejlik, hogy végre sikerült összehozni egyik legjobb barátomnak egy egyedileg épített bordásszíjas bringát.

Kell ecsetelnem, hogy milyen előnyökkel jár a lánc lecserélése? Nincs olajsár, nem csörög, 100%-ban rozsdamentes, könnyű… Persze a sok előny mellett van pár különleges tulajdonsága, amire mindenképpen oda kell figyelni! A leges legfontosabb, hogy a bordásszíjjal csak nyitható váz használható, hogy be tudjuk fűzni a vázba a szíjat. Ezt általában úgy oldják meg a vázgyártók, hogy a jobboldali támvillát vagy láncvillát szét lehet csavarozni. A másik fontos tulajdonság, hogy “csúszópapucsosnak” kell lennie a váznak! Ez azért nélkülözhetetlen, mert a “fogaskerekek” méretének és a szíj hosszának függvényében eltérések lehetnek a közép- és hátsótengely távolságában.

Beállítás:

Itt is két fő szempont van! 1. A szíjnak megfelelően feszesnek kell lennie. Ez általában feszesebb mint ahogy a láncos rendszert használjuk. Sőt ha csak a bordásszíjon múlnak akkor teljes erőből is megfeszíthetjük, különösebb hatásfok veszteség nélkül. Viszont én mégsem ajánlanám az és nélküli befeszítését a rendszernek, mert így drasztikusan csökkenne a racsni és a középcsapágy élettartama.

2. Fontos szempont, hogy a szíjnak pontosan egy vonalban kell futnia a bordás kerekekkel (fogaskerék) Ha akár 5-6mm-el is eltér a két fogaskerék forgási síkja, akkor le fogja dobni a szíjat! Ezen probléma kiküszöbölésére egy marék hézagolót kapunk a rendszerhez.

Az érzés:

Nagy élményt nyújt ilyen bringával tekerni! Teljesen csöndes és sima futástú! Még rázós terepen is olyan halk mint a Night riderből ismert KIT a lopakodó üzemmódban! Sőt még annál is halkabb mert nincs rajta a futófény

Hosszútávú teszt: Hamarosan!

A Kolozsvári Maros maratonról azt kell tudni, hogy viszonylag rövidebb távon rengeteg szint van. 2700m szintemelkedés 77km-en!!! Szerencsére idén is eljutottam erre a versenyre.  Ott tartózkodásomban nagy segítségemre volt Kertész Levente és a kolozsvári bringások, akiknek edzést is tartottam verseny előtti pénteken és szombaton. Jó volt látni a lelkesedést és az érdeklődést. Örömmel tartottam az edzéseket!

Vasárnap aztán eljött a maraton napja.! Kicsit fáradtnak éreztem a lábaim az előző napi sok ácsorgás miatt, de nem volt vészes. Rajt után elég kemény tempót ment mindenki, a hidegben nehezen melegedtem be. 3-4km után már csak ketten maradtunk Marian-al. Nem sokkal később őt is hátrahagytam. Az első frissítőnél ittam kicsit, de nem álltam meg és ekkor jött a baj. A hátsó kerekem leeresztett. A latex oldat nem fogta meg a levegőt, mert oldalt volt a vágás a gumin.  Leszállás, kerék ki, pótbelső be, pumpálás. Elég sokat eltököltem vele, mert nagyon nehezen bírtam kitekerni a “tubeless” szelepet, aminek a kontraanyájára odakötött a latex.  Végül 12 percet vett igénybe  a művelet. Elindultam, de lassan megint leeresztett a hátsó, pedig otthon ellenőriztem a pótbelsőt! Valószínűleg leoldotta a foltot a külsőben maradt oldat. Hála istennek az egyik román versenyző kisegített, és tovább tudtam haladni. A második megállás csak 7 perccel növelte a hátrányomat. Ezek után próbáltam minél erősebb tempót menni. Minden létező embert megkérdeztem hanyadik vagyok, mennyi a hátrányom. Kb 15-dik voltam már, amikor használható információt kaptam a pozíciómról. Ez kb. féltávnál volt, és megközelítőleg 12perc hátrányom volt még az elsőhöz képest. Innentől kezdve egyre pontosabban tudták megmondani a versenyzők (akiket beértem) a pozíciómat. Próbáltam kiszámolni, hogy mennyi lehet még a hátrányom a legelsőtől. Persze ehhez bele kellett kalkulálni, hogy a leelőzött bringások mennyivel lassabbak, a köztük lévő időkülönbséget  mennyi idő alatt dolgozom le, stb. Úgy kalkuláltam, ha tudom tartani végéig a maximális tempót, akkor még akár éppen nyerhetek is. A pálya utolsó 6km-ben értem be az első kettőt, akik együtt mentek. Akkor egy gyors poros vízmosásos leejtőn haladtunk. Hatalmas port csinált a két bringás. Nem láttam jól és bele is csúsztam az egyik árokba és elestem. Gyorsan visszapattantam a bicajra és hamar visszaelőztem az egyiket. A későbbi második helyezett viszont kicsit ellépet. A leejtő után kb. 1km aszfaltút következett, ahol az első bringást is beértem. Rákanyarodtunk ismét terepre. Itt volt az utolsó frissítő zóna, de nem álltunk meg, mert közel volt már a cél. Leelőztem a srácot és olyan sebességre kapcsoltam, mintha 500m lenne a végéig. Viszonylag hamar leszakadt. Itt már csak arra koncentráltam, hogy ne hibázzak. A végső 4km-ben minden meredeken föltekertem! Pár perc eltelt és megláttam a célt. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett a 4 órányi megfeszített tempó után! Az utolsó 2-3percig kétséges volt, hogy sikerül-e.  …de sikerült!

Bátran ajánlom ezt a versenyt mindenkinek, aki otthon maratonozik ! Megfelelően van jelölve, de ha van Garminod, akkor a verseny honlapjáról rátöltheted több formátumban is az útvonalat a gépedre!!!

Nem utolsó sorban ez volt a legélvezetesebb pálya az egész szezonban!

Szeptember 18-án Három tanítványom is NYERT kategóriájában a hétvégén rendezett Mountainbike versenyeken!

Név szerint: Felföldi Viki, Tóth Andris és Balogh Ákos

Ezúton is GRATULÁLOK!

A Mátra maraton jellemzően rövid emelkedőkből és hosszú rázós köves lejtőkből áll. Egyértelmű volt a döntés, hogy az elöl-hátul rugózó bringával indulok. Ez a fajta pálya nem passzol a stílusomhoz, viszont a teljes teleszkópos bringa előnyei meg pont itt jönnek ki!

Az évek óta szokásos “rajtkörrel” indult a verseny Rajt-Kékes-Rajt kombinációval. Az aszfalton kellemesnek mondható tempót mentünk, Majd Mátraházától megindult Szilárd én is utána eredtem. A déli sípálya aljától a tetejéig átvettem az irányítás és egy erős tempót nyomtam a Kékesig. Buruczkin kívül mindenki leszakadt. Kékesen felvettem a kulacsomat és elindultunk lefele. Itt Szilárd pár másodperc előnyre tett szert, mert bekavart közénk egy autós és nem nagyon tudtam kikerülni. Terepen aztán hamar behoztam és megint előre álltam. Kicsit szívtam a vérét ismét kemény tempót mentem elöl. A bicajom sokkal jobb ezen a köves lefelén, mint egy merev. Szilárdot előre akartam engedni, mikor az új részre kerültünk, ami egy nagyon keskeny beláthatatlan ösvény volt. Azt hittem ismeri az idei pályát, de elmondása szerint nem. Úgyhogy elöl maradtam, egész a hídig, ahol nem teljesen volt egyértelmű milyen kunkorban kell menni. Itt elém vágott Szilárd. Úgy látszott ő tudja. Ezek után egészen sokáig felváltva mentünk, a M. Szentimrei hosszú meredek emelkedő aljáig. Ahol (egyébként sejtettem is) Szilárd támadott. Elég erős tempót ment! A 2-2,5 kilóval könnyebb merev géppel itt volt a legnagyobb esélye, hogy lerázzon. Sikerült is, de csak 10-12 másodperccel a Szentimrei itatóig. Ezután eltévesztettem kicsit az útirányt és egy játszótéren hinták között, meg egy útszéli árkon csörtettem át, mire vissza kerültem a pályára. Ezután a sziklák közt elkezdtem, kő kemény tempót menni, hogy ledolgozzam a hátrányt.

Itt történt a baj! Nagyon nagy sebességnél Rosszul raktam pont egy éles kőre a kereket és defekteltem. Próbáltam felfújni, de a latex oldat nem fogtam meg. Aztán elő a pótbelső,  szelep kicsavar, pótgumi be, pumpálás, de az is leeresztett. A sok tökölés után lapos első gumival, folytattam az utat. Ekkor eltelt már 12-13 perc a lukadástól és sehol senki. Jó sok előnyt szereztünk Szentimréig! Miután elhagytam a falut, lefele menetnél egy nyomvályúban kicsúszott a defektes első kerekem és leradíroztam a jobboldalam a murván. Ezután kezdek megelőzni sorban a versenyzők. (nem voltam vidám) Végre kaptam másik belsőt, Horvát Atti közbenjárásának köszönhetően. Áldom a nevét!!!! Ez végre nem volt lukas! Lassan kezdtem felvenni ismét az “üzemi hőmérsékletet”, Miután több mint 40perc alatt átbillegtem Szentistvánra.

Kb. 11-12-dik helyről nagy szenvedések árán felküzdöttem magam a negyedik helyre. Azt hittem, hogy meglesz az összetett dobogó. Végül kiderült, hogy túl nagy hátrányom volt, és lehetetlen volt ledolgoznom 10-12 percet az utolsó 20km-en a dobogóhoz. A segítőim precíz és áldozatos munkája miatt, viszont, úgy éreztem nem adhatom fel!

Az egész verseny úgy nézett ki, mintha 40 perc kihagyással két XCO-t nyomtam volna le aznap, mert a defekt előtt és után is kb. olyan erős tempót kellett mennem.

Elfáradtam, örültem, hogy véges és hogy csak ez az egy baki történt az egész szezonban!